Chinok
Üdvözlet!
Chinok, a pireneusi hegyikutya 2005-ben, 11 hónaposan került hozzánk. A tenyésztő nem tudta eladni, mert csukaharapása volt. Mivel tanyán élünk, és Chinok „testvére” már velünk élt, örömmel fogadtuk be.
Előttünk csak száraz eledelt kapott, amit mi rögtön lecseréltünk nyers étrendre, sok csonttal.
2006 januárjában észrevettük, hogy a jobb első lábán van egy seb, és sántít rá. Elmentünk az állatorvoshoz, ahol a röntgen osteosarcomát mutatott. Sokkolt minket a hír, pláne egy ilyen fiatal kutyánál!
Az állatorvos amputációt, és kemoterápiát javasolt, de hozzátette, hogy ezzel is legfeljebb egy évet nyerünk. Ezt választottuk, mondván, hogy adjunk neki még egy esélyt. (Nagyon meglepődtünk, mikor Chinok felkelt, és járkált egy nappal az amputáció után!)
Chinok továbbra is nyers ételeket kapott, sok húsos csonttal, és tovább adtuk neki minden nap a tengeri fenyő kivonatot, a K9 Immunity-t, a Transfer Factort, és az Omega halolajat.
Most, 2008 augusztusában Chinok remekül van, boldogan szaladgál 3 lábon, remek házőrző, védi a kecskéinket, libáinkat a rókáktól. Úgy gondolom, fontos egy kutyának az egészsége megőrzéséhez, hogy legyen célja az életben. Rengeteg szeretetet kap tőlünk, és sosem gondolunk rá úgy, mint egy daganatos, sérült kutyára.
Sosem látszott rajta, hogy hiányolná a lábát, az első pillanattól természetesnek vette. 7 kutyánk van, és Chinok a falkavezér, persze azért mi vagyunk a főnökök.
Reméljük történetünk erőt ad másoknak, akiknek szintén daganatos a kutyája.
A fotók Chinukról és a testvéréről Lilou-ról 2006 áprilisában, a kemoterápiás kezelés alatt készült.
Üdvözlettel: Sharryn Brown